Véghetetlen bölcs Teremtő,

Mindent olyan jól rendelt ő!

Ősszel ázni, télen fázni,

Tavaszkor a hernyót rázni,

A gyümölcsért nyáron mászni!

Bimbót fejtő szép tavasz!

Mint kis gyermek, olyan az:

A mogorva tél után

Fürge, tiszta, friss, vidám!

Én a tavaszt szeretem,

Kedves évszak ez nekem,

Virág nyílik, lomb fakad,

Zöld mezőn fut gyors patak.

Görnyed a fa, majd leroppan

Sok gyümölccsel megrakottan.

Beköszöntött a nyár

A nap magasan jár

Alma, körte érik…

A gyermekek kérik.

Nyári, nyári, nyári évszak,

Tégedet szeretlek én csak:

A fürdővíz nem hideg,

Orrom a dér nem csípi meg,

A szamóca, a barack

Réten, kertben kinn maraszt,

S ha lesül is az arcom,

Egy csöppet se haragszom.

Lombhervasztó csúnya ősz,

Hátam borzong, ha te jősz,

Ködös, néma, zord, esős…

Jaj csak soká ne időzz!

Halihó!

Hull a hó…

Anyácskám, míg zúg a szél,

Tündér-tavaszról mesélj!

Vad, zimankós tél-időn

Bömböl a szél rémítőn,

A fa hajlong, ág recseg,

Hóval födve a hegyek.

Ne bolondozz télapó,

Máris térdig ér a hó!

Ugyan honnan szitálod?

Tán a bundádból rázod?

A veréb a havas pusztán

Magot vígan szedeget…

Az életnek ködös útján

Vezérfény a szeretet.

Fagyban, hóban, zord magányban

Szívek réme bár a tél:

Kályha mellett, szűk szobában

Boldogság és béke él!

Gyula bácsi : Kis köszöntő