Véghetetlen bölcs Teremtő,
Mindent olyan jól rendelt ő!
Ősszel ázni, télen fázni,
Tavaszkor a hernyót rázni,
A gyümölcsért nyáron mászni!
Bimbót fejtő szép tavasz!
Mint kis gyermek, olyan az:
A mogorva tél után
Fürge, tiszta, friss, vidám!
Én a tavaszt szeretem,
Kedves évszak ez nekem,
Virág nyílik, lomb fakad,
Zöld mezőn fut gyors patak.
Görnyed a fa, majd leroppan
Sok gyümölccsel megrakottan.
Beköszöntött a nyár
A nap magasan jár
Alma, körte érik…
A gyermekek kérik.
Nyári, nyári, nyári évszak,
Tégedet szeretlek én csak:
A fürdővíz nem hideg,
Orrom a dér nem csípi meg,
A szamóca, a barack
Réten, kertben kinn maraszt,
S ha lesül is az arcom,
Egy csöppet se haragszom.
Lombhervasztó csúnya ősz,
Hátam borzong, ha te jősz,
Ködös, néma, zord, esős…
Jaj csak soká ne időzz!
Halihó!
Hull a hó…
Anyácskám, míg zúg a szél,
Tündér-tavaszról mesélj!
Vad, zimankós tél-időn
Bömböl a szél rémítőn,
A fa hajlong, ág recseg,
Hóval födve a hegyek.
Ne bolondozz télapó,
Máris térdig ér a hó!
Ugyan honnan szitálod?
Tán a bundádból rázod?
A veréb a havas pusztán
Magot vígan szedeget…
Az életnek ködös útján
Vezérfény a szeretet.
Fagyban, hóban, zord magányban
Szívek réme bár a tél:
Kályha mellett, szűk szobában
Boldogság és béke él!
Gyula bácsi : Kis köszöntő
