Tréfás tündérmese öt képben.
Kettesben indultak ki a szép Tündérországból: Csipetke és Pirinyó. A tündér király egy napi szabadság időt adott nekik, mert sokat fáradoztak mindenféle fontos feladatokban. Mulassatok kedvetekre, mondá, de bajba ne keveredjetek és egymástól el ne szakadjatok. Nem is szakadtak. Jó pajtások voltak s vígan lebegtek ide-oda, mígnem egy szép kertbe értek, ahol Pirinyó még soha nem járt, de Csipetke már sokszor megfordult. Épp egy nagy egres bokor mellett szálltak le és sok lehullott egrest láttak a földön. Nini! Ugyan mi lehet ez? kérdé Pirinyó. Ez pompás játék bomba, felelt a ravasz Csiperke. Ha megnyomjuk, gyönyörűen lő! No válassz egyet, én is választok és aki hamarább meglövi másikat, az győz, az parancsol ezután, hova menjünk és mit csináljunk. Pirinyónak tetszett a játék s mind a ketten választottak bombát. A furfangos Csipetke hamar talált kedvére való nagy és érett szemet. De pirinyó úgy vélte jobban boldogul kisebb fajtával. Szakított egy egészen frisset, kicsikét a bokorról és nagy erőlködéssel vonszolta maga után. Mert hát nehéz ám egy egész nagy egres szem!
Csipetke már lövésre készen állt a maga bombája mellett és kárörömmel várta pajtását. Jól látta milyen bombát választott Pirinyó. Már győzte! Előre bizonyos! Én leszek az úr egész nap, Pirinyó köteles lesz engedelmeskedni. Az ő baja hogy ügyetlen és az én szerencsém hogy furfangos vagyok. Felállították szemközt a két ágyút. Vigyázz! Célozz! Tüzet!
Pirinyó megnyomta a bombáját, de biz az nem sült el. Hanem Csipetke érett bombájából hatalmasan kiröppentek a golyó magvak és orron, fülön ütötték Pirinyót, a lé pedig a szemébe freccsent. Jaj, ez nem jó! Jaj, az orrom! A fülem! Rászedtél! Ó, te gyáva! Hát lőjj te is! Én már győztem ugyan, szolgám leszel egész nap, de megmutatom, hogy efféle kis lövésért még nem sírok. Itt állok, nem futok. Lőjj!
És büszkén hetykén állt meg, titokban azt gondolván, Nem bírja elsütni, nem lehet baj! Csakugyan Pirinyó nem bírta elsütni, nem érhet baj. Hiába nyomogatta, forgatta, bökdöste, az éretlen egres nagyon kemény volt. Haha! Gyönyörű vitéz vagy, gúnyolta Csipetke. Nem bírod elsütni az ágyút.
Pirinyó ekkor mérgesen rávetette magát a bombájára és most csakugyan elsütötte. De hajh! …maga-magát lőtte meg! Az egres beszakadt és Pirinyó egészen belemerült. Jaj, jaj! Oda a köntösöm! A szárnyaim eláztak! Ó! Ó! Nem tudok többé repülni! Hogy kerülök haza? Biz az úgy volt. Csak otthon a tündérkirály segíthet rajta, ha új szárnyakat ad neki. Mostmár Csipetke búsult és vakarta a füle tövét. Ejnye no! Ez már hiba! Kötelességem, hogy hazavigyem. Szép mulatság lesz, hogy oly messzire cipeljem.De nem tehetett egyebet. Hátára vette és lihegve, szuszogva ért vele haza. Bele buktam a fortélyba, sóhajtá. Én lettem az ő szolgája s elrontottam víg napunkat. De’jszen, máskor inkább játszom becsületesen.
Kis Lap 1894.