Erzsike, akiről ez a történet szól, az nagyon kedves, aranyos, szép és okos leány volt. Szerette őt mindenki. Az iskolában kedvence volt a tanító néninek, de rajongtak érte azosztálytársnői is. Erzsikének csak egy hibájavolt: borzasztó torkos volt. Ha édesanyja uzsonnával kínálta, így szólt:
– Anyukám nem kell nekem tej, csokoládétortát adjál nékem.
Édesanyja folyton pirongatta, de Erzsike nem akart javulni. Egyszer egy este édesanyja így szólt hozzá:
– Erzsikém, itt a vacsora. Két tojás és vajaskenyér.
Erzsike duzzogni kezdett, majd így szólt:
– Anyukám, én nem szeretem a tojást, nekem nem kell vajaskenyér, adjál nékem csokoládétortát.
– Nincsen – felelt Erzsike édesanyja, – s ha rögtön nem eszed meg a vacsorát, Úgy nem kapsz soha többé tortát.
Erzsike még egy-két percig duzzogott, azután bement a kis szobájába. Leült az, ágyára és azon kezdett gondolkozni, hogy miért nem lehet ő a mesebeli Tündérországban, ahol minden kívánsága teljesedne, ahol reggeltől estig cukrászsüteményt, csokoládét és egyéb édességet ehetne. Elhatározta, hogy elmegy és megkeresi a mesebeli Tündérországot. Késő este, amikor jó szülei már lefeküdtek, kilopódzott a lakásból és elindult Tündérországba. Ment, mendegélt hegyen-erdőn keresztül, míg végre az ezüstszínű rétre ért. Az ezüstszínű rét mellett egy ezüstszínű patakocska folydogált. Erzsike nagyon fáradt volt, leült a patak mellé. Nézte a gyönyörű ezüstszínű patakot és amint ott gyönyörködött, egyszer csak egy ezüsttollú pávamadár így szólt a kisleányhoz:- Hol jársz, kis leány erre, ahol kívülem már madár sem jar: e
Erzsike erre igy felelt az ezüsttollú pávamadárnak:
– A tündérországot keresem, oda szeretnék eljutni.
Az ezüsttollú pávamadár azt mondotta Erzsikének, hogy jöjjön vele, majd ő elvezeti a Tündérországba. Erzsike el is indult a pávamadárral. Amint mennek-mendegélnek, hatalmas ezüsthegyhez érnek, ott az ezüsttollú pávamadár így szólt Erzsikéhez:
– Menj fel erre az ezüsthegyre. A hegy tetején van a hatalmas ezüst- kastély. Ha a kastély elé érsz, a kapun ezüstcsengőt találsz, azzal csengess és beeresztenek a Tündérországba.
Erzsike megköszönte az ezüsttollú pávamadár jóságát és elindult az ezüsthegyen keresztül, az ezüstkastély felé. Sötét éjszaka volt s a holdvilág és a csillagok világították meg az utat. Már hajnalodni kezdett, amikor Erzsike felért az ezüstkastélyhoz. A kastély kapuján megtalálta az ezüstcsengőt és becsengetett Tündérországba.
– Ki csenget és mit akar?
Erzsike így szólt!
– Itt Erzsike van és szeretne bejutni Tündérországba.
Az ezüstkastély kapuja erre kinyílott és Erzsike előtt gyönyörű ezüst- ruhás tündérleány állott.
-Ki vagy? Mi vagy? – Kérdezte a gyönyörű tündérleány Erzsikétől.
– Én édesanyám egyetlen kislánya vagyok és azért jöttem el ide, mert azt olvastam az én mesekönyvemben, hogy a Tündérországban minden kívánság teljesedik.
Erzsike gyönyörű kerten ment keresztül, amelyben csupa ezüstvirág nyílott, hirtelen eszébe jutott édesanyja, apukája a jó tanítónévi és a kis pajtásai. A tündérleány ezután hatalmas terembe vezette Erzsikét, ahol a falak, a bútorok, a lámpák ezüstből voltak.
– Ülj le ide, erre a kis ezüstszékre – szólott a tündérleány – és mondd meg, hogy mi a kívánságod?
Erzsike azt mondotta a tündérleánynak, hogy azért jött el hazulról, mert nagyon szereti a cukrászsüteményt és anyukája azt akarja, hogy tojást és vajaskenyeret vacsorázzék, ő pedig csak a cukrászsüteményt szereti.
– Tudod, jó tündérleány, én nem szeretem sem a levest, sem a húst, sem a főzeléket, de még a főtt tésztát sem, csak a tortát és a cukrászsüteményt, no meg a csokoládét.
– No, ha csak ez a kívánságod, az mindjárt teljesedhetik.
A tündérleány az asztalon lévő csengettyűt megrázta, mire az ezüstterem kétszárnyas ezüst ajtaja megnyílott és két fehérruhás szolga lépett be.
– Mit parancsol szépséges tündérkisasszony? – kérdezte az egyik szolga.
– Hozzatok be egy nagy tálcán cukrászsüteményt, sok csokoládétortát és csokoládét.
– Igenis – felelték a szolgák.
Pár perc múlva visszatértek a szolgák, mindegyik, egy-egy cukrász- süteménnyel megrakott tálcával, amelyen tömérdek sok csokoládé is volt. A tündérleány odatette Erzsike elé mind a két tálcát és igy szólt hozzá!
– Itt van kis leány a kívánságod. Tessék! Egyél! Van itt csokoládé, csokoládés habostorta. Parancsolj ! Megjegyzem azonban hogyha csak egy falatot is eszel belőle, többet soha innen el nem távozhatsz, s többet soha nem látod kedves, jó szüleidet.
Erzsikének hirtelen szül jutottak eszébe. Nagyon megfájdult a kis szíve attól a gondolattól, hogy azokat, akik úgy szeretik őt és akiket ő úgy szeret, drága jó anyukáját, apukáját, a jó tanító nénit s a sok kis pajtását nem láthatja többé. Szeretett volna a tálcán lévő cukrászsüteményből enni, de fülébe csengtek a szépséges tündérleány szavai, aki az imént azt mondotta :
– Ha csak egy falatot is eszel a süteményből, akkor innen többet soha el nem távozhatsz, soha többet nem láthatod kedves, jó szüleidet.
A tündérleány szótlanul nézte a kis Erzsikét, aki egyszerre csak megtörte a csendet s így szólt:
– Kedves jó tündérleány, én nagyon szeretem a cukrászsüteményeket, de drága jó szüleimet még jobban szeretem. S alig, hegy ezt kimondotta, észrevette, hogy ő tulajdonképpen nem Tündérországban van, hanem az ágyban fekszik s mindaz, ami vele történt, csak álom volt. Megkönnyebbült, amikor felébredt. Reggel odament édesanyjához és megígérte, hogy soha többet torkos nem lesz. Megeszik mindent, amit édesanyja ad neki. Erzsike megtartotta az ígéretét, de nem is volt neki többet soha ilyen furcsa álma.

Oszkár bácsi : Margitszigeti mesék