Egyszer egy kis tündér
Míg valamit mondott,
Tündérköntöséről
Leejtett egy gombot.
Elgurult a kis gomb
Erdő közepébe,
Csali alatt mélybe
Odvasfa tövébe.
Látta a kis tündér
Nem hajlott le érte,
lelje meg egy koldus!
Boldog leszen véle! …
Mert az volt a gombnak
A sajátossága,
Hogy amire csak vágyott
Elérte gazdája!
S arra jött egy koldus
Ezer volt a gondja,
Bánta is ő szegény,
Hogy nincs kabátgombja! …
S éppen ez a koldus
Talált rá a gombra!
Egyebet találnék!…
Százszor is elmondta.
És elhajította
Erdő közepébe,
Csalit alá mélybe
Odvasfa tövébe.
Eszébe se jutott
Hogy azon a gombon,
Sorsa megváltozzék! …
Sorsa megforduljon.
Egyszerű kis gomb volt
Nem látszott meg rajta,
Ó ha az a koldus
Kabátjára varrja! …
De elhajította
Erdő közepébe,
Csodatévő kisgomb
Ott maradt a mélybe.
