Egyszer egy kis tündér

Míg valamit mondott,

Tündérköntöséről

Leejtett egy gombot.

Elgurult  a kis gomb

Erdő közepébe,

Csali alatt mélybe

Odvasfa tövébe.

Látta  a kis tündér

Nem hajlott le érte,

lelje meg egy koldus!

Boldog leszen véle! …

Mert az volt a gombnak

A sajátossága,

Hogy amire csak vágyott

Elérte gazdája!

S arra jött egy koldus

Ezer volt a gondja,

Bánta is ő szegény,

Hogy nincs kabátgombja! …

S éppen ez a koldus

Talált rá a gombra!

Egyebet találnék!…

Százszor is elmondta.

És elhajította

Erdő közepébe,

Csalit alá mélybe

Odvasfa tövébe.

Eszébe se jutott

Hogy azon  a gombon,

Sorsa megváltozzék! …

Sorsa megforduljon.

Egyszerű kis gomb volt

Nem látszott meg rajta,

Ó ha az a koldus

Kabátjára varrja! …

De elhajította

Erdő közepébe,

Csodatévő kisgomb

Ott maradt a mélybe.

Tündérvásár 1931. Horváth Margit