Csöndes minden…. Alászáll az éjjel,
Sötét útján árnyakat hint széjjel.
Ember, madár, virág, minden alszik,
Csak a béka brekegése hallszik…
S amint a hold kibújik az égen,
Törvényt ül a béka-király
Zöld trónusán éppen…
Bíbor palást s korona van rajta:
– Hol a bűnös? – ezt brekegi ajka…
S elő hozzák állat kínzó Bélát:
– Brekkek, brekkek, megölt ma egy békát!
Uram király, szörnyű nagy a vétke:
Hadd lakoljon, hadd lakoljon
Szörnyű módon érte! –
Hadd lakoljon szörnyű módon érte!…
Hogy felforr a békák hideg vére,
Hogy vonaglik mindegyikük szája,
Mily haraggal kuruttyolnak rája!…
– Rátok bízom a büntetést, rátok!
Legyen rajta, állat kínzón,
Mindörökké átok!…-
Erőtlenül áll a szegény bűnös,
Király szava, király átka bűvös:
– Ne lehessen senki igaz híve,
Míg csak egyszer nem lesz jó a szíve!
Békák bántsák ülve, fekve, állva!
Így járjon az, így járjon az,
Ki a gyöngét bántja! …-
S támadgatna máris egyik-másik,
De, hogy az éj halványabbnak látszik,
S feltűnik a hajnalpír az égen:
Béka urak szerte mennek szépen…
Béla szíve megkönnyebbszik végre:
Hogy ennek a csúf átoknak
Ilyen hamar vége!…
Feltünt már a hajnalpír az égen,
Átrezdül a napsugár a légen.
Eltünt minden: éji gyűlés, béka,
Kis ágyában ébredezik Béla…
S hogy a napfény ott táncol az ágyon,
Föllélegzik… úgy örvend, hogy
MIndez csupán- álom…
De az egyet megtanulta ebbül,
S megfogadja mindörökre szentül,
Hogy a gyöngét többé meg nem bántja,
Béka- ügybe magát be nem ártja!…
Mert, ha ebben tán tréfát is láttok,
Bizony mondom, szörnyű lenne
Ez a béka átok!…
Szirtes Artur – Kis Lap 1902.
