Láttam e már kísértetet?…  Láttam bizony, láttam!

Tegnap éjjel jelent az meg, A hálószobámban.

Fáztok ugy-e és remegtek? Én is megrémültem…

Csak rövidet imádkoztam, Már hálni készültem.

Hogy is volt csak?  Álmodtam-e?

Zörrenés ez ?…Hallga?…

Nézek…s rámered a szemem,  Egy fehér alakra.

Ablakomban ingott-lengett, Karját emelgette…

Aztán sötét lett, s az ablak Elmerült egyszerre.

Kiáltani sem volt erőm, Reszketett az ajkam..

A fogam is úgy vacogott… A láz tört ki rajtam.

Aztán nagyot sikítottam, S erre hanyatt estem,

Szerencse hogy ágyban voltam, S nem sínlette testem.

Meddig voltam elalélva? Nem tudom, nem kérdem

Csak azt tudom, ott ébredtem Anyácskám ölében

Áldott, puha, jó kezével Arcom simogatta:

S csak azon döbbentem meg, hogy néz le rám… kacagva.

Persze, hogy a kacagásra, Bőven rászolgáltam.

És miképp?…kacagunk,  Mindjárt rajta mind a hárman.

Mit gondoltok, mi is volt hát,  A látomás nyitja?

A kísértetes éjfélnek Vérfagyasztó titka?

Hát a lámpás-gyújtogató!…

Aki évek óta Este gyújtja, S éjfél után a lángot kioltja.

Amely házunkon világol, Épp szobám alatt van

Így jelent meg a kísértet,  Az én ablakomban.

Kis Lap 1894.