Láttam e már kísértetet?… Láttam bizony, láttam!
Tegnap éjjel jelent az meg, A hálószobámban.
Fáztok ugy-e és remegtek? Én is megrémültem…
Csak rövidet imádkoztam, Már hálni készültem.
Hogy is volt csak? Álmodtam-e?
Zörrenés ez ?…Hallga?…
Nézek…s rámered a szemem, Egy fehér alakra.
Ablakomban ingott-lengett, Karját emelgette…
Aztán sötét lett, s az ablak Elmerült egyszerre.
Kiáltani sem volt erőm, Reszketett az ajkam..
A fogam is úgy vacogott… A láz tört ki rajtam.
Aztán nagyot sikítottam, S erre hanyatt estem,
Szerencse hogy ágyban voltam, S nem sínlette testem.
Meddig voltam elalélva? Nem tudom, nem kérdem
Csak azt tudom, ott ébredtem Anyácskám ölében
Áldott, puha, jó kezével Arcom simogatta:
S csak azon döbbentem meg, hogy néz le rám… kacagva.
Persze, hogy a kacagásra, Bőven rászolgáltam.
És miképp?…kacagunk, Mindjárt rajta mind a hárman.
Mit gondoltok, mi is volt hát, A látomás nyitja?
A kísértetes éjfélnek Vérfagyasztó titka?
Hát a lámpás-gyújtogató!…
Aki évek óta Este gyújtja, S éjfél után a lángot kioltja.
Amely házunkon világol, Épp szobám alatt van
Így jelent meg a kísértet, Az én ablakomban.
Kis Lap 1894.
