Esik a hó, száll a pihe-

Iskolába megy Milike.

S amint megy előre gyorsan,

Lába alatt a  hó roppan.

És mint ha csak dob peregne,

Ugy éled a járó kedve.

Az ő Morgó kutyuskája

Futni alig győz utána.

„Kutyám Morgó,miért követsz?

Iskolánkba ugy se jöhetsz!

Nincsen helyed neked ottan,

Gyermekek közt a padokban!”

Fark-csóválva, szépen kérve

Néz föl Morgó Milikére.

Szűkölésével azt mondván:

„Ó, vigy magaddal, asszonykám!”

Milike hát felis kapja,

Bizton tartja erős karja.

S kaffanással, víg énekkel

iskolába így érnek el.

Amig ottan tart a leczke,

A kályha mögé teszi be;

Álmositó meleg sutba,

A buzgóság el is nyomta.

Kis lap 1894.