Esik a hó, száll a pihe-
Iskolába megy Milike.
S amint megy előre gyorsan,
Lába alatt a hó roppan.
És mint ha csak dob peregne,
Ugy éled a járó kedve.
Az ő Morgó kutyuskája
Futni alig győz utána.
„Kutyám Morgó,miért követsz?
Iskolánkba ugy se jöhetsz!
Nincsen helyed neked ottan,
Gyermekek közt a padokban!”
Fark-csóválva, szépen kérve
Néz föl Morgó Milikére.
Szűkölésével azt mondván:
„Ó, vigy magaddal, asszonykám!”
Milike hát felis kapja,
Bizton tartja erős karja.
S kaffanással, víg énekkel
iskolába így érnek el.
Amig ottan tart a leczke,
A kályha mögé teszi be;
Álmositó meleg sutba,
A buzgóság el is nyomta.
Kis lap 1894.
