A vörösbegy és a barázdabillegető
A barázdabillegető egy szép napon meghívta ebédre a kis vörösbegyet. Elővették a legszebb serpenyőt és beleütöttek pár tojáskát, hogy rántottát süssenek. Elkészült a rántotta, ők pedig helyet foglaltak az asztal mellett, hogy a lakomázáshoz lássanak. A barázdabillegető maga elé húzta a serpenyőt, hogy elossza a rántottát. – Ez a tisztség engem illet, – mondta, – mert én vagyok a háziasszony. – De én vagyok a vendég! – felelte a vörösbegy – és mindenütt az a szokás, hogy a vendég vesz előbb a tálból. – Az elsőség engem illet! – Nem igaz, mert engem illet! Addig veszekedtek azon, hogy kit illet az elsőség, amíg a barázdabillegető olyan méregbe jött, hogy kikapta a forró rántottát a serpenyőből és odavágta a vörösbegyhez. A vörösbegynek eddig a napig fehér volt a melle, de most hirtelenül vörösre pirult. De a vörösbegy sem tartozott a békés természetű állatok közé. Felkapta nagy hirtelen a serpenyőt…