Két kicsi lány, ikerke,
Juliska és Birike:
Együtt ültek a padon,
És vígan voltak nagyon.
Anna épp csak átszaladt,
Visszatér egy perc alatt:
„Hé messze ne járjatok,
Szép csöndecskén várjatok!”
Vártak hát szép csöndesen-
De csak nem jött senki sem.
Futkorásznak, ugrálnak-
Semmi nyoma Annának.
Mikor Anna végtire
A padkához éri le:
A kis Birit és Juliskát
Elnyomta a buzgóság.
Félre hajtván fejüket,
Egymás mellett csücsültek,
S azt motyogják álmukba:
„Mikor jössz már Annuska?”
Kis Lap 1892.május 1.
