Category Archives: Versikék

Gurul, szalad az abroncsom, Mint a nyíl oly sebesen; Megállna ám ő kegyelme, De egy bottal kergetem. Ha az abroncsot megunom, Ott van a kedves konyhám, Kis vasaló, apró bögrék Nyájasan nevetnek rám. Jaj a tepsim el van törve, Pedig be szép tepsi volt… Bár csak jönne hamarjában Erre is egy drótos tót. A konyhából egy lépéssel Átmegyek a szobába, Ott a kis divány, a székek S a bábuim ruhája. Bábuim. E kis jószágok Tinka, Katinka, Klári, Oly kényesek, hogy őket is Kell egy kicsit dajkálni. Fésülgetem, öltöztetem, Czicza hátára teszem, De Cziczából jó nyerges ló Nem igen lesz soha sem. Játszom velök s ha mama hí: „Gyere aludni lányom!” Előbb nekik vetek ágyat A kis játék-diványon. Mikszáth Kálmán – Víg órák kis gyermekek számára

2/17