A két jóbarát
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két pajtás. Az ám, két jó kis pajtás. Az egyik barna hajú, fekete szemű kis lány volt és Vicának hívták; a másiknak Mica volt a neve. A Micának sárga volt a szeme, a ruhája szőrös volt, a bajusza hosszú volt, a karma meg éles volt. Ha megszólalt, mindig azt mondta: „Miau, miau”. Bizony a Vica kis pajtása egy kis cicuska volt. Jó pajtások voltak, annyi bizonyos. Ha Vica tejet uzsonnázott: mindig megosztotta kis pajtásával. A Mica meg is köszönte szépen, azt mondta: „Miau, miau.” Ha Mica egeret fogott, megkinálta vele a Vicát, de a kis lánynak nem kellett, nem szerette az egérpecsenyét, még sülve sem. Nem is csoda, hiszen az csak cicának való étel, jobb annál a vajas kenyér. Kedves kis cica volt a Mica. Ha akart valamit, azt úgy kérte, hogy pajtása rögtön megértette. „Miau, miau” mondta Mica és odadörgölőzött, a Vica…