Tündérország
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a világon egy árva leány, úgy hívták, hogy llus. Se apja, se anyja, egyedül járta a világot. Ha az útmenti faága védelmezően föléje hajolt, azt is hálásan fogadta; ha a szellő megcirógatta az arcát, azért is édesen mosolygott. Jártában, keltében betért egyszer egy kis faluba, ott is a legkisebb házba. Nem talált benne mást: mint egy öreg asszonyt, aki az ágyat nyomta nagybetegen. Jaj, szívem, árva lluskám, – sóhajtozott a beteg, meggyógyulnék én, ha valaki segítene rajtam. De nincs itt senki, aki jót tenne velem. Hát nem azért jöttem-e én, lelkem öreg anyám! Szóljon, hogy mit akar, hadd tegyem meg tüstént. Van itt a határban egy erdő, az erdőben csodafű, ezerjófű a neve. Benn van a rengeteg legmélyén egy tisztáson. Sokáig kell oda menni, nehezen lehet azt megszerezni; de ha hozzájuthatnék, meggyógyulnék tőle, szívem, árva Iluskám Ha csak annyi kell, beteg öreg anyám,…